Az ellenfél tisztelete

2009 május 12. | Szerző: Fülöp |

Ellenfelével becsüli magát az ember – a régi bölcsesség szerint.

Az ellenfél és az ellenség nem ugyanaz.

Az ellenség a rosszakaró, az irigy, a gáncsoskodó, a méregkeverő, az orvgyilkos……

Az ellenfél az, aki nyílt kihívást intéz az emberhez, aki legyőzni akar, de nem bárhogy és nem bármi áron.

A valódi és nemes győzelem akarása becsvágy.

Az ellenség meg akar semmisíteni, kiírtani, elpusztítani. Ha tehetné, még a múltból is törölne. Nem legyőzni akar párviadalban, hanem megalázni.

Az ellenfél emlékezni akar rám. Számára a győzelem elérése kihívás, próbatétel, a továbbhaladás feltétele.

Ellenfél, mert lát bennem valamit, amit meg akar haladni, ami küzdésre inspirálja.

Az ellenség is lát bennem valamit, ám azt nem meghaladni akarja, hanem eltaposni. Vagy azért, mert őt feszélyezi, irigységgel tölti el, vagy azért, mert gyűlöli és elutasítja. Mindenképpen irritálja.

Az ellenfél ezért versengő, az ellenség rivalizáló, személyeskedő.

Az ellenség mindig inkább alantas, kötekedő, míg az ellenfél nemes.

Ahhoz, hogy az embernek ellenfele legyen, fel kell mutatnia valamit, ami méltóvá teszi a harcra.

Egy jó ellenféllel a harc, tehát a viszony, ugyanúgy egy életre szólhat, mint a baráttal. Ahhoz, hogy a férfi kiteljesedjen, a barát ugyanúgy szükséges, mint az ellenfél.

Az ellenféllel harcolni tanulás, az ellenséggel viszont csak besározódás.

A valódi, az ellenféllel vívott harc kétirányú tevékenység – kifelé és befelé egyaránt kifejti hatását. Nem legyengít, hanem feltölt. Az ellenséggel folytatott küzdelem viszont mindig lehúz, leránt. 

Az ellenség abban érdekelt, hogy bevonjon minket a játékába, ezért bármilyen eszközt be fog vetni. Hízeleg, sérteget, gyaláz, zsarol. Az elutasítást nem tudja elfogadni, mert nem a valódi harcot akarja, hanem az eltiprást.

Az ellenfél tiszteletben tartja a kitérést, a küzdelem elutasítását. Érdeke, vagy indulata nem teszi nélkülözhetetlenné a diadalt felettünk.  

Fontos annak eldöntése, hogy egy kihívást elfogadunk, vagy elengedünk a fülünk mellett. Nagyon fontos szabály: jogunkban áll figyelmen kívül hagyni bármilyen provokációt, és nem tartozunk indokolni, bármennyire követelik is tőlünk a magyarázatot. 

Különböztessük meg az ellenfelet az ellenségtől! Egyetlen biztos jel van, ami elválasztja őket. Az ellenfélben soha nem érezni rosszindulatot. Az ellenségben viszont mindig.