Megemlékezés

2008 november 24. | Szerző: Fülöp |

Egy blogban láttam a következő mondatot leírva:

“Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek?”

Ennél fájóbb, mélyebb mondatot régen olvastam. Teljesen felkavart.

Az jut róla eszembe, hogy sokan szenvednek a viszonzatlanság miatt. Pedig vannak igaz , kölcsönös szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be, mert olyan természetű akadályok tornyosulnak előttük.

Emlékezzünk hát a tragikus igaz szerelmekre, és ne feledjük: a nagy, viszonzott és igaz szerelem is kevés lehet olykor. Mégis más továbbmenni a kölcsönös szeretet tudásával, mint szakítani belátva, hogy nem megy tovább. Másként fáj, és van benne valami szomorú szépség…….