Az unalom a másik oldalról

2008 november 24. | Szerző: Fülöp |

 A pasi kissé fészkelődik, sokszor az asztalt bámulja, hogy ne kelljen látnia a lány arcát, ahogy jobbra-balra tekinget, vagy éppen hátraszegett fejjel méricskéli. Hogy áthidalja az egyoldalúságot, folyamatosan beszél, témákat vet fel. Reménykedik, hogy valamelyik kimozdítja a lányt a holtpontról.

Kissé megalázónak érzi a helyzetet, de erőt vesz magán, és úgy tesz, mintha nem is látná. Ha szembenézne a valósággal, akkor el kellene engednie azt a lényt, akiben olyan nagyszerű dolgokat lát, aki pótolhatatlan a számára. Ezt természetesen nem teheti, ezért a hitbe menekül. Abban hisz, hogy kitartással, munkával célt érhet. Hosszú távra tervez. Ha a lány életének része lesz, akkor majd lassan kialakul a kötődés, akkor majd fontossá válhat, és egy napon hiányozni fog annak, aki most csak unottan tekinget.

Ilyenkor történik az, hogy a lánynak mindegy, a fiú pedig hitétől, lángolásától függően próbálkozik, majd szünet, majd ismét próbálkozik. Pár napos, pár hetes szünetek. Végtelen történet. Valami összeköti őket, ami egy normális kapcsolathoz kevés, az elváláshoz pedig sok. Rendszerint a lány összejön másvalakivel (akit elejétől fogva izgalmasnak talál), ez pedig már elégséges, hogy köszönetet mondjon, sajnálkozzon, és felajánlja a barátságát. A pasi jelleméből fakadóan a jóságos szerepet játssza, ezért nagylelkű, gratulál, és természetesnek veszi, hogy barátok maradnak…….még a megsértődéshez sincsen önérzete………