A hatalom deformál?

2008 november 23. | Szerző: Fülöp |

A köznapi ember korlátok között él. Korlátot szabnak neki a törvények, az erkölcs, a környezete, a kötelezettségei, a függelmei, az érzelmei, a képességei, az anyagi és társadalmi helyzete.

Ha megsértik, nem tudja megtorolni. Ha bosszantja valami, az esetek többségében képtelen bosszúságának okát felszámolni. Amire vágyik, azt vagy egyáltalán, vagy részben, vagy kitartó munka után képes elérni. Minél nagyobb vágyról van szó, annál kisebb a beteljesülés esélye.

Az élet csekély kilengésektől eltekintve a megszokott keretek között zajlik. Az, hogy kirúgnak valakit, vagy elveszíti a szerelmét, vagy elköltözik, esetleg jelentős vagyoni veszteséget szenved, az mind lényegtelen, mert mindezeket a megszokott kultúrában, társadalomban éli meg, javarészt változatlan adottságok közepette. A történtek az egyén életkörülményeit érintik, de életének keretei és korlátai lényegében változatlanok maradnak.

Szóval adott egy ember, akit úgy kellene megismernünk, hogy élete eléggé kézzelfogható határok között zajlik. Aki éppen ezért a benne rejlő személyiségnek csak töredékét mutatja. Aki képességeinek csak egy töredékét használja. Aki vágyainak, érzéseinek jelentős részét legfeljebb a fantáziájában képes kiélni, és ott sem mindent. Még maga előtt is eltagad az ember bizonyos késztetéseket. Mert szégyelli, mert bűnnek tartja, mert megijed tőlük.

Ugyanez az ember egy nap hatalomhoz jut, a játék kedvéért korlátlan hatalomhoz (ilyen amúgy nincsen valójában), és gyökeresen átalakul, megváltozik. Addigi környezete megretten, mert nem ismer rá. Ekkor megszületik a teória: a hatalom deformál.

Miért? Talán az volt a valóságos ember, akit addig ismertek? Aki vágyait, indulatait, érzéseit elrejtve, ki nem élve élte kicsiny életét? Aki csak gondolatban akasztatta fel, vagy küldte munkatáborba gyűlölt főnökét? Most, hogy a valóságban megteheti, talán meg is teszi. És akkor azt mondják rá azok az emberek, akik szintén meg nem valósítható , be nem vallható fantáziákat hordoznak a lelkükben, hogy a hatalom deformál.

NEM! A hétköznapok korlátai deformálják az embert. Mint a víz, amelyik lassan elkoptatja, lekerekíti a követ. Akik kitalálták, hogy a hatalom torzít, azok nem ismerik önmagukat.