A Sors

2008 november 22. | Szerző: Fülöp |

Jancsi elmegy a jósnőhöz, és tudni szeretné a jövőjét: szerepel-e benne Juliska. Ha nem Juliska, akkor ki? Mikor? Hogyan? Mit tegyen?

Az emberek ezekre keresik a választ. Azt hiszik, a Sorsuk a történésekben, a velük kapcsolatba kerülő személyekben nyilatkozik meg. Azt hiszik, hogy a Sors kívül van, nem belül. Körülöttük kavarog a világ, számtalan erő zúg át felettük, bennük, ám ők konkrét tudásra vágynak nevekkel, dátumokkal, tényekkel.

A Sors nem ez. A Sors nem Juliska, nem a kéztörés, nem a lottónyeremény, nem a hozzátartozó váratlan halála.

A Sors maga az ember.

A Sors a személyiségből fakad: az egyén hogyan, miként éli meg a vele értelmetlenül, véletlenszerű kényszerekből megeső dolgokat. A Sors maga a személyiség, amelyik a korlátokat, az utakat kijelöli, kijelöli a lehetséges barátokat, ellenségeket, szerelmeket.

Az élet kaleidoszkóp. Egy láthatatlan kéz megrázza, és a kristályok véletlenszerű elrendeződéséből összeáll egy kép. Minden embert végtelen lehetőség vesz körbe, azonban a lelkében, személyiségében hordozott Sors függvényében ezeknek csak egy részét észleli, és ezeknek is csupán a töredékével képes élni.

Azt gondolja, a Sors akarata, hogy Juliskával találkozzon. Nem. Ez félreértés. Rengeteg nő veszi körbe, rengeteggel találkozik, de csak Juliskát képes észrevenni úgy, hogy az magához vonzza. Majd utólag csodálkozik, mert különösnek tartja szerelmét. Ahogy rátalált. Azon nem csodálkozik, hogy közvetlen életterében százas nagyságrendben fordulnak elő nők, akiket nem vesz észre, akikre nem csodálkozik rá. Választásában mégis valami gondviselést próbál feltárni.

Az ember magában hordja, hogy miként történnek vele a dolgok. A mikéntek pedig azt is meghatározzák, hogy mi történik vele. Mert mindenkivel történnek mindenféle események, ám hogy ezek közül mit emel ki, mit tart meghatározónak, mi formálja, az a személyiségéből fakad: az ember maga a Sors.