Észrevételek az irigységről

2008 november 19. | Szerző: Fülöp |

Az irigység nem vállalja fel magát, ezért alapvetően hazug. Álproblémákat, álkifogásokat teremt, hogy irigységét, féltékenységét elrejtse, és másnak álcázza. Nem ritkán erkölcsi köntösben jelenik meg, és úgy tünteti fel magát, mint ha az igazságosságot szeretné érvényesíteni, aminek az irigyelt személy az útjában áll.

Az irigység nem feltétlenül valós különbségekre irányul. Sőt! Gyakorta képzelt előnyöket sajnál a másiktól, és még ha kompenzációban részesül, akkor sem szűnik meg féltékenysége. Pont ekkor lepleződik le, hogy amit látszólag sajnál a másiktól, az csak ürügy, és a mélyben egészen másról van szó.

Az irigység, még ha nem is vallja be gyakran, csak akkor nyugodna meg, ha az irigyelt ember megszünne létezni.

Az irigységről kevés szó esik, pedig erősen jelen van mindennapjainkban. Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy mennyire körbevesz mindannyiunkat.