Újra itt

2009 július 17. | Szerző: Fülöp |

Voltak, akik arra kértek, hogy maradjak. Voltak, akik arról győzködtek, hogy helytelen elmennem. Voltak, akik azt mondták, hogy ha már kimondtam, akkor nem tehetem meg, hogy elmegyek. Voltak olyanok, akik örültek, hogy elmegyek.

Ebből a sok mondásból rájöttem arra, hogy az ember többfelé adós.

Adós a kedvesének, adós azoknak, akik szeretik, adós az elveinek, és adós az ellenségeinek is.

A helyes döntéshez a sok adósság egyenlegét kell kikalkulálni. Éppen azért, mert ilyen sok tényezőből áll egy döntés, nincs olyan változat, amely ne lenne vitatható. A kérdés az, hogy melyik elemre tesszük a hangsúlyt.

Ez volt a helyes döntés filozófiája.

A kalkulációmban arra jutottam, hogy bár negatív vetülete is van, és bár a szavaim súlyát még előttem is kikezdi, mégis maradok, mert több érv és ember szól mellette, mint ellene.

Új emberként tértem vissza, jobban ismerem az utat, amelyen mennem kell. A megújuláshoz új blog is szükséges, félretéve minden eddigit. Az új neve: qui est nihil – aki nincs.

Az aki nincs filozófiai kategória és rang, és egyáltalán nem a senkit jelöli.