Búcsú
2009 július 15. | Szerző: Fülöp |
Vadmacs sértettségből, hiúságból, bosszúvágyból átlépett egy határt, amit semmi nem indokol, és semmi nem ment.
Tavaly néhány kedveskedő kommentemet követően levelet írt nekem, ő keresett meg. Pár levél elejéig kapcsolatban álltunk, amit végül én zártam le. A lezárást, a kérésemet, hogy ne írjon többet, sértőnek érezte – amúgy jogosan, mert nem tolerálom a figyelmetlenséget, és ezt elég keményen szoktam közölni..
Most, hogy érdeke és sértettsége úgy indokolta, a tavalyi levelezés történetét meghamisítva és utólagosan értékelve közszemlére tette a saját verziójában – ebben semmi sem úgy van, ahogy történt.
Egy konfliktus során odáig süllyedt, hogy a privát szférával visszaélt. A legsilányabb emberek jellemzője, hogy annyira ártani akarnak a másiknak, és annyira eszköztelenek, hogy minden lehetséges módot felhasználnak a cél érdekében, és nincs határ, amit át ne lépnének. Még ha ehhez hazudniuk is kell.
Visszaélt a bizalmammal utólag – ezzel tönkretette a kapcsolatomat azzal, akit szeretek.
Vadmacs verziójában én egy béna lúzer vagyok, aki ráakaszkodott, kereste a társaságát, találkozni akart vele, ő pedig elhajtott. Ez a valósággal is, és azzal is, amit én a kedvesemnek elmondtam, ellentétben áll.
Az egyoldalú, hamis és eltorzított verziójával a hazugság látszatába kevert a kedvesem előtt, mert egy szerelmes nőnek ilyen ellentmondást, ami az általam elmondottak, és Vadmacs verziója között van, nem lehet kimagyarázni, akármilyen rossz véleménnyel legyen is egy Vadmacs tipusú személyről.
A becsületemre vagyok a legkényesebb, akár a szamurájok, és nem tudok egy olyan helyzetben élni, ahol rám a hazugság árnyéka vetül, ezért a kapcsolatom folytathatatlannak tűnik (harakirire jelenleg nem futja a lelkierőmből :)).
A blogom a kedvesemhez kötődött és kötött, ám mivel elveszítettem, szükségszerű, hogy befejezzem itt a pályafutásomat. A jelképeknek, a szimbolikus cselekvésnek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam, és ez a blog őt jelenti a számomra.
Vadmacsot a nap folyamán többször kértem, hogy a privát szféra diszkrécióját tartsa tiszteletben.
Nem azért kértem, hogy eltitkoljak valamit a kedvesem előtt, nem azért, mert elvitatnám a jogát, hogy akár a legközönségesebb stílusban is megszóljon, hanem azért, mert súlyos bűnnek tartom, ha valaki átlép olyan határokat, amiket nem lenne szabad.
Ha mindenki, aki jogosnak érezné, hogy büntesse a másikat, közzétenné a titkait, leszólná a külsejét, utólag gyalázná, akkor nem lenne érdemes senkivel levelezni, és csak a titkolózás és szerepjátszás lenne értelmes magatartás.
Meg kell említenem, hogy vannak az NLC-n olyan lányok, akik a társkeresésük során férfiaktól kapott leveleket, jóllehet név nélkül, a többiek szórakoztatására közszemlére teszik, mert valamilyen egyéni szempont alapján bénának, lúzernek, idiótának érzik. Ez a gyakorlat is önmagáért beszél.
Azt gondolom, hogy Vadmacs attól függetlenül is, hogy az életembe így beletenyerelt, bemutatta, hogy milyen ma egy átlagos lány, mit lehet tőle várni, milyen szilárdan és mélyen gyökereznek az erkölcsei – és miért olyan sok a méltatlan és vádaskodó elválás és válás. Hiányzik hozzá a kultúra, a belső tartás, az intelligencia.
Nem haragszom rá, csak megvetem és szánom – kifogásolja, hogy kritikus vagyok az emberekkel, és “kötözködöm”, de ő sem képes többre, mint hogy magatartásával minden negatív meglátásomat igazolja. A demokratizmus és egyenlősdi hazugság.
Nem haragszom rá, és rosszat sem kívánok neki, csak azt, hogy ha majd megorrol rá valaki a környezetéből, és kiteregeti a titkait “büntetésből”, és ő majd megalázottan reklamál a jogairól, akkor jusson eszébe ez az eset! Jusson eszébe, hogy nyomatékos és többszöri kérésemet is figyelmen kívül hagyta, vagyis nem büntetett, hanem emberi alapjogaimtól megfosztott (mert még a gyilkost is legfeljebb diktatúrákban teszik teljesen jogfosztottá)!
Én csak azt kérem búcsúzóul, hogy minden jó érzésű ember tiltakozzon a gyakorlat ellen, hogy valaki visszaéljen mások bizalmával, és kiteregesse bármilyen okból a levelezését, utólagos érdekeinek megfelelően elferdítve a történteket.
Mindenkinek elrettentésül, avagy a közönségesség megnyilatkozása:
https://vadmacs.cafeblog.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=106012
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
…sajnálom…. a történetet, és a búcsút
valahányszor a numinózum élménye felkavarja a lelket, mindig fennáll a veszély, hogy elszakad a szál, amelyen az ember függ. ezáltal az egyik ember az abszolút „igen”, a másik az ugyanígy abszolút „nem” állapotába jut. keleten úgy mondják :nirvandva (mentes a kettőségtől). a szellemi inga értelem és értelmetlenség között mozog, nem pedig helyes és helytelen között. abban van a numinózum veszélye, hogy végletekre csábít, és hogy egy csöppnyi kis igazságot már az igazságnak, egy apró tévedést végzetes eltévelyedésnek tartunk. minden mulandó, ami tegnap igazság volt, ma áltatás, és ami tegnapelőtt még téves következtetésnek számított, holnap esetleg kinyilatkoztatás lesz. nagyon sokszor nem látjuk tisztán, mit is jelent az, hogy a világon egyáltalán semmi sem létezik, ha egy aprócska- és mennyire mulandó! – kis tudat nem vett észre belőle valamit.
ez gyönyörűséges volt, Antione!
A kedvesed szerelme nem lehetett valami mély… nézd a jó oldalát: legalább hamar kiderült. 🙂