Az elmúlt napok gondolkodással és összegzéssel teltek.
Rá kellett jönnöm, hogy egy ember sok irányba tartozik.
Tartozik a kedvesének, vagyis az emlékének (mindenképpen szeretnék ezzel kapcsolatban reagálni, mert vannak akik jóindulatból, vannak akik hitványságból lekicsinyelték a hazugság látszatának jelentőségét)
Tartozik azoknak, akik szeretik, akiknek ad, és akiket ő is szeret, és akiktől ő is kap.
Tartozik az ellenségeinek is.
Tartozik magának, az önbecsülésének.
Tartozik a kimondott szónak.
Tartozik azoknak a kérdéseknek, amiket nem beszélt át.
Helyesen dönteni nehéz, mert minden döntés vitatható és kritizálható. Többféleképpen is lehet helyesen dönteni, a kérdés az, hogy a különböző elemekből melyikre tesszük a hangsúlyt.
Úgy döntöttem, hogy maradok, maradnom kell, mert több tartozás köt ide, mint amennyi eltávolítana.
Nem jó érzés visszavonni véglegesnek szánt döntéseket, és ezért vállalom is a negatív megítélést. A magamét is.
Nincs megalkuvás, nincs kegyelem, és nincs önfeladás.
Hamarosan új blogot fogok indítani új alapról, de nem feledkezve meg a múltról sem, és azokról az emberekről, akik megmutatták, hogy mennyit érnek – mindenkinek meg fogom adni, amit kiérdemelt!
Itt vagyok, másként nem tehetek!