Köszönet
2009 július 15. | Szerző: Fülöp |
Külön szeretnék köszönetet mondani az értelmes és értékes hozzászólásaikért, amikkel nem mindig értettem egyet:
Suzannenak, Juditnak, Lének (nagyon tisztelem, hogy Rzsot, bár nem ért vele egyet, védelmébe vette, méltánytalannak és tapintatlannak tartva az írásomat) és bár P-vel megszakítottam a kapcsolatomat, de értékeltem, és értékelem a kiegyensúlyozott véleményformálását (túl azon, hogy emberileg helyes módon felszólalt a privát szféra megsértése miatt)……..
Antoinenal különös volt a viszonyom, egyszerre akartam tőle távolságot tartani, egyszerre éreztem idegennek, és ugyanakkor figyelemre méltó személynek – gyakran nem értettem a jelenlétét itt……a blogomban, és az NLC-n..
Szerettem Bodza blogját, mert olyan nőiesen intelligens és érzékeny, szerettem Kardfogú Nyuszi páratlan bájos fogalmazásait, amiknek a hatását rendkívül növelte az egyes harmadik……….:))
Suzanne írásai mély emberségről és stílusról adtak tanúbizonyságot, annak ellenére, hogy az emberi drámák iránt van némi tompaságom….:)
Christine kifinomult, nyitott személyisége, öniróniája és iróniája is megfogott…..:))
Mindenkitől elnézést, akit nem említettem külön, de a legaktívabb embereket akartam kiemelni………..:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Én is köszönöm, minden jót neked!
szeretettel:
p
?
Minden jót!
Kedves Fülöp!
Alaposabban átolvasgatni a blogodat már csak otthon lesz módom, de őszintén remélem, hogy erre a búcsúra még alszol egyet-kettőt.
Nem tudom elhinni, hogy ez a döntésed az első hét lélegzetvétel alatt született!!!
Su.
Szia Fülöp! Sértettségből, hiúságból, hirtelen felindulásból blogot sem kellene törölni… Persze nem ismerem a mélyrehtaó részleteket…
Ne már!!!! Ne töröld a blogot, ha ez a szándékod! Most tényleg nem volt időm olvasgatni, szóval én sem tudom, hogy mi is történt itt most, de még szeretnék olvasgatni tőled… Légy szi’ ne vedd el tőlünk ezt az élményt!!!
Kedves Fülöp!
(bocs, az előbb lemaradt a megszólítás)
Szóval vannak itt olyan olvasók is, akiket a személyeskedős verbális csatározások hidegen hagynak, és szeretik a gondolataidat – még ha nem is értenek vele mindig egyet…
Ha lesz még módom, foglak olvasni továbbra is, most viszont megyek (futni 🙂 )
Kedves Fülöp
Nagyban egyetértek Veled abban, hogy a magánélet és annak minden hordaléka magánügy kell maradjon, a szennyesnek kiteregetése engem is elszomorít. Mindazonáltal emlékeztetlek tavaly ősz során Neked küldött e-mailom tartalmára a félreérthetőségről…Végül azt gondolom, egy igazi párkapcsolat ki kell álja az efféle közjátékok tűzpróbáját, és ha nem, ne annyira bánd. Hajrá Fülöp!
Köszönöm.
látod, látod, ennyi lelkes olvasót mégsem lehetett csak úgy itt hagyni 🙂
Kedves Fülöp!Ha már megfogalmaztam, elküldöm.
Egy mondatot szeretnék csupán, annyit, hogy igazából most sem egészen tiszta és világos előttem, hogy egy szikra miként tudott átcsapni egy olyan sistergésbe, aminek a füstje nagyobb, mint a lángja, de talán nem is fontos, és azt sem igazán, hogy némely blogban honnan lehet, s lehet-e egyáltalán tudni, ki osztályoz, és hányasra (mintha nem volna mindegy), és hogy egy kommentbe leírt véleményt kinek tiszte, és kinek nem tiszte megvédeni, mert hát ki-ki vérmérséklete és filozófiája szerint él, ír, avagy engedélyez hozzászólást, alkot véleményt nőkről, férfiakról, letűnt és mai idők udvarlási szokásairól,bár megjegyzem capillaria-ban írtak nyomán, hogy a nő biológiai funkcióján túl addig nő, amíg a férfiak szexuálisan megkívánják, lelkileg, amíg érzelmeit elfogadják, mind e kettő fölött pedig elsősorban Ember, szóval, mint ember, hogy teheti meg, hogy levéltitkot sértve nyilvánosságra hoz dolgokat, (magyarán kiteregeti a szennyest, teljesen lényegtelen, hogy igaz vagy nem igaz), amik gyakorlatilag nem tartoznak senki másra, mellesleg megjegyzem, ha megtette egyszer, megteszi kétszer is, többször is, szóval próbatételek azok vannak, azokat ki kell állni, van aki csak felöltözve tudja, van aki pőrén is, egy biztos, ki kell állni és nem megfutamodni, és erről jut eszembe, hogy a próbákat a szerelemnek és a kedveseknek is ki kell állni, meg hogy a féltékenység nem szerelem, hanem önzés, akit szeretek azt érzem, azt értem, azt hiszem, annak bizalmat, annak megingása esetén új lehetőséget adok, s ha nem működik mégsem, hát akkor aminek mennie kell, az menjen, elég gyakori jelenség az , amikor épp akkor kapunk meg valamit, ha merszünk van elengedni, mint ahogy az is elég gyakori, hogy őszintén átbeszélve a dolgokat mindent helyre lehet hozni, persze egy azért biztos, a döntés felelőssége mindig azé, aki meghozza, lehet veszíteni kedvest, barátokat, hitet, becsületet, tisztességet, mindent, de vajon érdemes-e, mert az Érdekek szövevénye című írásodban ott az a kiemelt mondat, „mit árul el rólunk az a feltételezés, amivel a másikat gyanúsítjuk”, ott látom a lényeget, hogy szavam ne feledjem, s visszatérjek a dolgok elejére, felháborodásodat kiváltó írásra, szóval ott a lényeg ” mivel magukból indulnak ki, (…) semmi mást nem tudnak feltételezni.
Ps: Szóval megfontolt döntést, mailem változatlan.