érdekek szövevénye

2009 július 15. | Szerző: Fülöp |

Pár esztendeje a lakóközösséggel kapcsolatos tapasztalataim ráébresztettek arra, hogy miként gondolkozik az emberek többsége ma Magyarországon.

Bevezető kérdés: mit árul el rólunk az a feltételezés, amivel a másikat gyanúsítjuk?

Tagja voltam a számvizsgáló bizottságnak, és így a közös képviselő bizonyos javaslatokat az én jóváhagyásommal valósíthatott meg.

Egy alkalommal egy alternatív kábeltévé és internetszolgáltató képviselőjét kellett volna meghallgatnom, hogy a jóváhagyásommal az ajánlatot továbbítani lehessen a lakók felé.

Mivel akkoriban jelentek meg ezek az új cégek, és hallottam jót-rosszat egyaránt, részint bizalmatlanságból, részint közönyből, részint lustaságból nem hallgattam meg, és nem járultam hozzá, hogy a lakók felé ajánlhassa a szolgáltatását.

A részemről, indokaimtól függetlenül, ez nem volt demokratikus, és a bizalmatlanságomon túl a lustaság jelentős súllyal befolyásolta a döntésemet. Utólag megbántam, viszont amikor néhány lakó megtudta, hogy én akadályoztam meg az ajánlattételt, akkor rögtön azzal a felvetéssel éltek, hogy bizonyára pénzt kaptam az addigi szolgáltatótól.

Nem sokkal ezután a lakók egy része meggyűlölte a közös képviselőt, és a leváltását akarták. Nem ismerve a társasházi törvényt jogtalanul, és érzelmeiktől elvakulva elég durva és sértő módon elindították a leváltást, az új képviselő megválasztását.

Nem értettem egyet a leváltással, ám a demokrácia lényege, hogy álláspontok ütköznek, és a többség akarata dönt. A magam részéről nem is annyira a régi képviselő megtartása mellett kardoskodtam, hanem szerettem volna, ha törvényesen, tisztességes hangnemben zajlik a procedúra.

Mivel a lázadók csak azt látták, hogy akadályozom az ő szándékukat, és mivel a közös képviselő megítélését csak a saját nézőpontjukból tartották igaznak (az attól való eltérő álláspont csak hazug lehet), nem tudtak mást feltételezni a viselkedésemben, mint érdekeket. Többen megvádoltak, hogy az akkori képviselő lefizetett. Törvényességi felvetéseimre pedig csak néztek (ekkor jöttem rá, hogy addig nem lesz itt jogállam, amíg a törvényességre törekvés nem épül be az emberek gondolkodásába – mindezt a mostani, Magyar Gárda körüli felhajtás csak keserűen megerősítette).

Nem először futottam, és futok bele abba, hogy az emberek egy jelentős része nem hisz semmiben – a saját egyéni körét leszámítva -, amiért harcolni akarna, és konfliktust vállalni. Mivel magukból indulnak ki, minden magatartás mögött személyes érdekeltséget keresnek, és semmi mást nem tudnak feltételezni.

Olyan szinten az egyéni önzés logikája vált általánossá, hogy a közéletben is, ha valaki kiáll egy ügyért, amiből neki nincs semmi haszna, pusztán hitből és együttérzésből harcol, rögtön gyanút von magára, hogy a háttérben pénzért és hatalomért csinálja, és nem is ő cselekszik, hanem általa árnyékba húzódó összeesküvők……

Ilyen törpék, cinikusak, önzők lennénk? Tényleg nem hiszünk semmiben, ami túl van a személyes érdekeinken?

Szomorú………….pátosz és képmutatás nélkül mondom, hogy tényleg nagyon elszomorít….így nem lehet, így nem érdemes…