…..van a szendergőknek egy faja.
Ha világos szóba ütközik, amelyik a helyzetet feltárja, akkor a lényén valami mélyről jövő ellenállás hatalmasodik el, legvégül indulattá fokozódva.
Már nem is vitatkozik, türelmetlenül dobbant, és legszívesebben eltörölné a szót, amely irritálja.
Mindegy, hogy a közönségesség, vagy a kifinomult műveltség köntösében nyilatkozik meg – fényiszonyban szenved. Az Igazságtól fél, mert abban különállását, játékát, önzését és egyénieskedését veszítené el.