Nem értem.
A világ végtelenül gazdag, bonyolult, izgalmas hely, amelyben rengeteg titok, kétség és ellentét feszül..
Az emberi kapcsolatok feszültségét és drámáját az eltérő igények adják.
Az ember nem csak szeretetre, hanem tiszteletre, fejlődésre, igazságra, szabadságra, kihívásra, biztonságra, jólétre, értelemre, stb……. is vágyik. Szeretné, ha megbecsülnék, elfogadnák, elismernék, ám ugyanakkor szüksége van arra, hogy ő is tisztelhessen másokat.
Ugyanaz az ember ellentmondásos vágyakat hordoz magában, igényei akár percről percre változhatnak.
Vágyik a szeretetre, az elfogadásra, megkapja, majd rájön, hogy ez neki kevés, mert társat is szeretne, akivel egyenrangú is, ám akire ugyanakkor fel is tud nézni (megint ellentmondásosság).
Vágyik a szeretetre, de sokszor a szabadságáért mégis lemond róla, meg a biztonságról és mindent feláldoz.
Kérdései vannak, válaszokat is akar, olyan válaszokat, amelyek kielégítik. A mai válaszok holnapra már kevésnek bizonyulhatnak
Hisz valamiben, és képes a hitéért ölni vagy meghalni. Ha pedig a hite megrendül, akkor összeomlik, hiába veszi körbe szeretet is akár.
Nem tudom eléggé ábrázolni az ember sokarcú valóságát, igényeinek ellentmondásos és bonyolult szerkezetét, létének törékenységét és kiszolgáltatottságát.
Mindezen tények felsorolása mellett nem értem, amikor felbukkannak emberkék, akiknek egész gondolkodásuk és filozófiájuk kimerül a szeretet, harmónia, építő gondolatok szentháromságában.
Felépítenek egy hamis és hazug világot, amit az infantilis naivitás és bárgyúság hat át. Az ég rózsaszín, a felhők babaformájúak, és édes fodraik vannak. Mindenütt pillangók szálldosnak lassan és méltóságteljesen, miközben andalító zene szól, és az asztalon habos sütemények sorakoznak, meg gőzölgő kávé tejszínnel, és mindenki negédesen mosolyog, és egymás lelkét építik az emberek bölcs gondolatokkal és tanmesékkel, és nincsen egy rossz szó sem, csak szeretet és elfogadás, és sugárzó harmónia, és mindenütt élénk színek, a problémákat pedig nem kell megoldani, mert a szeretet mindent áthidal, a konfliktus pedig ismeretlen…..Az egész világ egy babaház-cukrászda…..!
Nem értem. Ennyire pocsék lenne az élet, hogy ilyen álomvilágba kell menekülni előle?
Hogyan szeretheti valaki az életet és a világot, ha letagadja belőle a neki nem tetsző jelenségeket, meg sem értve azokat? Akkor mit szeret valójában?
Hazugság az egész!