Istenbe vetett bizalommal….
2009 július 4. | Szerző: Fülöp |
Csak remélni merem, hogy Isten van olyan bölcs, előrelátó, hogy nem ruházta fel az embert a bevonzás, teremtés, világformálás szellemi hatalmával, és nem kell attól rettegnem, hogy írástudatlanok és harmadrészt bolondok milyen holnapot szugerálnak bele az életünkbe, hogyan térítik el mások sorsát, csak azért, hogy nekik jó legyen.
Ámen!
Az, hogy van-e bevonzás, avagy nincsen, most teljesen lényegtelen. Egy más szempontból akarom megvilágítani a kérdést, ezért most fogadjuk el azt a lehetőséget, hogy működik.
A köznapi ember elolvas néhány művet, amely rányitja a szemét arra, hogy van bevonzás, van pozitív gondolkodás, van teremtő képzelet. Mindezek eredménye a felismerés, a hit, hogy befolyásolni tudja a saját sorsát, a számára kedvező és fontos eseményeket elő tudja idézni.
Ezzel el is indult a spirituális ösvényen, és ki is teljesedett a lelkisége!
Tehát a köznapi ember, aki amúgy nem tudja, hogy igazán hol van, mi a világ, mi az élet, mi az ő létének értelme és célja, mit vár el tőle Isten, és hogy létezik-e egyáltalán, illetve hogy a tetteinek miféle következményei lehetségesek, azt veszi a fejébe, hogy ő most ezzel a tudással (pontosabban tudatlansággal) Istent fog játszani, és ötletszerűen a saját életét fogja irányítani.
Mivel mélyen spirituális, ezért rögtön olyan gondolatai támadnak, hogy egészséget, gazdagságot, sikert, szerelmet, előléptetést, boldogságot kellene bevonzania – ezek ugyanis a legmélyebb spirituális célok számára. A pozitív gondolkodással pedig ki kellene zárnia életéből a negatív eseményeket – mindezt azért, mert nem mellékesen tapasztalatokon nyugvó bölcsességre vágyik, ehhez pedig minden kell, csak a negatív élmény nem. A bölcsességet már amúgy is megadta neki az a pár mélyenszántó könyv.
Hogy a bevonzással, teremtő gondolattal esetleg mások szabadságát sérti-e, hogy mindez manipulálja-e a környezetet, belenyúl-e a világ rendjébe, megváltoztatja-e mások sorsát, az nem érdekes! Ez még kérdés szintjén sem jut eszébe! Ez az ő lelkisége!
Hogy mindez esetleg karmát idéz elő? A feltételezés is végtelenül távol áll tőle! Nála a karma csak munkafogalom, amellyel az életben előálló váratlan eseményeket lehet tetszetősen megmagyarázni, ám hogy esetleg tovább is gondolja a karma fogalmát, és ez elindítsa egy átgondoltabb úton? Hát ne legyünk ennyire optimisták!
A kisgyermek áll az üst mellett, és pillanatnyi hangulata alapján beledobálja a raktárban található anyagokat. Ami éppen megtetszik neki, anélkül, hogy tudná, mi is az valójában.
Halvány sejtelme sincs, hogy pörkölt lesz a végeredmény, vagy atombomba, nem is érdekli, élvezi, hogy hatalmában áll bármit beledobálni az üstbe. Csak néz ártatlan szemekkel, elbüvőlve a saját lehetőségeitől!
Ez a “felnőtt”, “spirituális”, “felelősségteljes” és “átgondolt” élet összegzése. Ilyenből láthatunk rengeteget magunk körül. Nos, inkább jöjjenek a fasiszták!
Tényleg csak ennyi lenne az ember? Tényleg nem képes többre? Tényleg ennyien megrekedtek az ötévesek szintjén? Mi alapján, és milyen alapon akarunk jobb és harmonikusabb társadalomban élni? Kikkel építenénk fel ezt a társadalmat és közösséget?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp, ezeket ezo dolgokat és társait nem kell ám olyan véresen komolyan venni, ezek csak a most trendi emberi szórakozások. Az emberek szeretnek játszani, jobb mint marakodni, ártani. A jó és rossz bevonzásáról egyszer megírom a saját tapasztalataim, akkoriban még híre hamva sem volt még ezeknek a dolgoknak.
Kedves Jega! A divat, a trend hatására megnyilatkozó felelőtlenség is felelőtlenség, amely jellemzi az embereket.
Nem hagy nyugodni a gondolat,ha ez Téged ennyire zavar,akkor bizonyos szinten hiszel benne?
Kedves Lé!
Nem, nem. Nekem van egy módszerem már régóta. Ha valami nem tetszik, akkor nem kívülről próbálom cáfolni, hanem belemegyek a játékba, és igyekszem bemutatni, hogy valójában hová vezet az a gondolkodásmód. Ugyanis azt hiszem, azt gondolom, hogy valójában a többség nem is szokta átgondolni, hogy milyen következményei vannak a hitének. Szóval ezért, hogy sokszor belülről adok elő gondolatmeneteket…….:))
Kedves Fülöp!
Ezt vhogy gyanítottam… Már hogy van egy ilyen módszered… ami egyébként egy nagyon jó módszer. Bár – szvsz – ezt a “játékot” sem árthat mértékkel játszani.
Viszont ha e módszer szóba került, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy be tudnád-e mutatni a középkori boszorkányüldözés elméleti hátterét egy középkori pap szemszögéből?
Kedves Judit!
Lám, folyton újabb feladatokat akarsz nekem adni. Ingyen én sem írok…….:))))))))))
A felvetésed amúgy elég könnyen megválaszolható, és valójában áttételesen az én érvelésemben is megjelenik az elméleti háttér Krisztusra való hivatkozás nélkül…………..:))
Mire gondolsz az óvásoddal? Millyen játékot kellene mértékkel, hol lettem mértéktelen? 🙂
Kedves Fülöp!
Tényleg érdekel egy középkori boszorkányüldőző pap lelkisége, filozófiája – belülről…
Persze nem sértődöm meg, ha téged nem érdekel, és nem írsz róla.
Az “óvásommal” azt akartam mondani, hogy ugyan jó dolog ízekre szedni a világot (atomokra vagy akár kvarkokra), de talán csak egy bizonyos határig egészséges.
Azóta átgondoltam jobban, és egyelőre arra jutottam, hogy vmit igazán megismerni, megtudni róla vmi objektívat, talán csak az elemi részecskékig történő boncolással lehet.
Élvezni viszont csak a teljességet lehet. Vagyis egy festmény nézése csak bizonyos távolságról nyújt esztétikai élményt.
Tehát most egy újabb kérés következik… 🙂 :-S
Nem írnál az analízisről és a szintézisről?
KEdves Judit!
Bár már elmúlt a délelőtt, így válaszom a semmiben lóg, de nem győzöm kapkodni a fejemet, hogy mennyi feladatot rónál reám. :))
Ráadásul ezen utóbbi megjegyzéseddel a teljességről és az objektiviitásról……..szóval ez is provokatív………:)))