Aggodalom

2009 május 25. | Szerző: Fülöp |

Akit szeretünk, akiért aggódunk, azt szeretnénk megóvni – de mitől is?

Az aggodalom a végeredményre irányul. Azt hisszük, hogy a másik kudarcot vallhat, csalódás érheti, márpedig mindez rossz, és ettől kellene megkímélni.

Az aggodalom azonban durva hibát vét. Azt gondolja, hogy csak az eredmény számít. Azt gondolja, hogy valami csak akkor jó, csak akkor éri meg a beléfektetett energiát, ha sikerrel zárul.

A siker fogalmát leszűkíti az eredményességre.

Nem veszi figyelembe, hogy nem a végeredmény számít, hanem az, hogy közben kihívások érik az embert, amelyek mozgósítják a teljes lényét. A megoldásra tett kísérletek pedig gyarapítják, fejlesztik a személyiséget. Ha a vállalkozás mégis kudarcot vall, akkor is van járulékos hozadéka.

A kudarc maga is helyzet, amelyet meg kell válaszolni. Ezért a kudarcot is pozitívumnak kell tartani – olyasminek, ami előbbre vihet. 

Beszűkült látásmódnak kell tehát tartani, amelyik egy cselekvés értékét csakis a siker-kudarc fényében méri.

Aggódni? Miért? Mitől kell félteni a másik embert?