A kapcsolat fűszere

2009 május 19. | Szerző: Fülöp |

 Azt gondolom, az álmodozás nem más, mint felkészülés a másikkal történő találkozásra.

Álmodozás alatt azt értem, hogy a másikra gondolok, emlékezem, ugyanakkor viszont elképzelek szituációkat, jövőbeni találkozásokat, és tovább folytatok magamban félbemaradt beszélgetéseket – vagyis képzeletbeli kommunikációt folytatok a másikkal. Nem kell, hogy érzelmi kapcsolatom legyen vele – a legcsekélyebb érdeklődésre is felépíthető egy komplett “álmodozás”.

Az álmodozás során a másik bennem él, és ez a bennem élés köti össze az elmúlt és a jövőbeni találkozást.

Ha olyasvalakivel futok össze, aki nem él bennem, akire nem gondolok, akinek alakja nem foglalkoztat, akkor igazi beszélgetés sem alakulhat ki – mert nincs, ami folytatódjon. Elölről kellene kezdődnie. Mindig és újra elölről. Minden egyes találkozásnál elölről.

Amikor álmodozom, elképzelem a következő találkozást, amikor a másik lénye jelen van a gondolataimban, akkor a kérdések előre megfogalmazódnak, akkor az érdeklődés és kíváncsiság folyamatos impulzust kap – mindez a másik jelenlétében meg is nyilvánul.

Összefutok emberekkel, akikben én nem vagyok jelen. Nincs is kérdésük hozzám, vagy csak felületi, udvarias, a nyilvánvalóra rákérdező. Fordítva ugyanez.

Régen azt hittem, hogy ezek az akadozó, lapos és közömbös beszélgetések az érdeklődés hiányát, vagy éppen a beszélgetni nem tudást jelentik. Ma úgy gondolom, hogy csak azt mutatják, nem élek benne a másik emberben – a gondolataiban, az érzéseiben, az emlékeiben.

Amikor szerelmesek vagyunk, az álmodozás magától, erőlködés nélkül történik bennünk. A szerelem elmúlásával pedig hanyatlik, elkopik. Úgy hiszem, lehet akarni az álmodozást, és ha akarjuk, és gyakoroljuk, meghosszabbíthatjuk a kapcsolatunkat, fenntarthatjuk az érdeklődést, az izgalmat.

Gondoljunk sokat a szerettünkre! Emlékezzünk a mozdulataira, szavaira, jellemző gesztusaira! Figyeljük meg, amikor elmélyülten foglalkozik valamivel, és vigyük magunkkal a képet!

Az álmodozás során bennem él a másik, és érdekessé, dinamikussá teszi a következő találkozást – ennyi a titok!