Diogenész

2009 május 12. | Szerző: Fülöp |

Diogenész cinikus filozófus volt az ókori Görögországban. Pénzhamisítóként kezdte, ám saját bevallása szerint becsvágyának ez kevés volt: ő minden “pénzt” meg akart hamisítani.

Egy hordóban lakott, és gyakorta botránkoztatta meg a polgárokat illetlen viselkedésével. Volt egy csajkája az iváshoz, ám amikor azt látta, hogy egy gyermek a kezéből iszik, azt is eldobta.

Diogenész híre eljutott Nagy Sándorhoz is, aki Görögország meghódítása után látni akarta a bölcset. Amikor felkereste, éppen a tengerparton napozott. Nagy Sándor felajánlotta a filozófusnak, hogy teljesíti egy kívánságát. Diogenész csak ennyit felelt: – Ne takard el a Napot!

Nagy Sándor azt mondta a kísérőinek, hogy ha nem lenne Nagy Sándor, Diogenész szeretne lenni.

Számomra ez a válasz a nagyság jele.

Diogenészt botrányos viselkedése miatt kitiltották Thébából. Ahogy az lenni szokott, felkereste a díszes küldöttség, hogy a megfelelő ünnepélyes komorsággal közöljék vele a döntést: – Diogenész, arra ítélünk, hogy távozz a városunkból!

Diogenész így felelt: – Én pedig arra ítéllek benneteket, hogy maradjatok.

Más alkalommal meghívta egy tekintélyes gazdag ember a palotájába vacsorázni. Köztudott volt azonba, hogy Diogenész ott köp, ahol éppen rájön a köphetnék, ezért megkérte híres-hírhedt vendégét, hogy a drága padlóját kímélve ne köpjön oda. Diogenész erre arconköpte vendéglátóját, mondván, bocsásson meg, de mocskosabb helyet nem talált a házban, ahová köphetne.

Diogenészről azt is feljegyezték, hogy nyilvánosan, a főtéren maszturbált. Dolga végeztével így sóhajtott fel: – Bárcsak elég lenne a hasat is megdörzsölni!

 

Talán némelyik történet otrombának hat “civilizált” lelkünknek, vagy éppen előítéleteinktől vezérelve nevetünk mások kárán és sérelmén. Mégsem söpörném le Diogenészt mint antiszociális botrányhőst – van ebben a mindenen való kívülállásban egy csipetnyi irónia, éleslátás és szabadság.