A törlés hatalma

2009 május 11. | Szerző: Fülöp |

Van egy lélektanilag érdekes és élvezetes játék. Úgy hívják, hogy olvasás nélküli törlés.

Sajnos nem tudjuk elkerülni, hogy tolakodó, tapintatlan, rosszindulatú emberek céltáblájává váljunk. Hogy olyanok zaklassanak minket, akik méltatlanok a párbeszédre.

Üzennek, írnak, véleményeznek. Nincs bennük lelkierő, méltóság, hogy belássák, valahol feleslegesek, nemkívánatosak. Jellemgyengeségüket éppen azzal mutatják, hogy minél feleslegesebbek egy helyen, annál tolakodóbban igyekeznek állandóan jelen lenni.

Amikor kitöröljük valakinek a bejegyzését, levelét, anélkül, hogy elolvasnánk, abban az a szórakoztató, hogy egész tevékenységét semmissé tesszük.

Ír, gondolkozik, keresi a módot, hogy kifejezze magát – ártson, magát szórakoztassa, bizonyítson. De mindegy is, mert már azzal a játékuk részévé válunk, ha próbáljuk megérteni őket, tehát ne csak az üzeneteiket töröljük, hanem a létüket is az elménkből.

Energiát fektet bele.

Hatást vár.

De nem olvassák. Szavai felbontatlanul enyésznek el, és bár sérti, bár számít rá, mégis ott él a hit benne, hogy törlés előtt még elolvasták, és mérgezett üzenete célba ért.

Aki töröl, annak pont ez a hatalma: a felkínált játék, a kihívás teljes elvetése. Ami a másiknak marad, monológ a sötétben.

Aki felesleges bejegyzéseket, leveleket olvas, az akár reagál, akár hallgat, a játékba beszállt – nem úgy, aki csupán töröl!

És milyen jó érzés kilépni a játékból! Belegondolni, ahogy törik magukat, érvelnek és buzognak – ám hiába!   

Azt is mindig tartsuk szem előtt, hogy aki nyakunkra jár, az tőlünk és rajtunk függ, ő akar valamit, és így mi vagyunk fölényben – ha játékát elvetjük.

Az olvasás nélküli törlés a megvetés eszköze, elegáns és nagyon egészséges – más eszközünk a tapintatlan tolakodással szemben amúgy sincs. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit kéretlen lelkivezetők háborgatnak: túladagolása lehetetlen! :))