Női balfogások

2008 november 29. | Szerző: Fülöp |

 A pasi kezd távolodni, a nő megretten, hogy elveszíti. Ilyenkor sokan reflexszerűen elkezdenek hajtani, kedveskedni, szerelmüket hangoztatni. Lesik a férfi kívánságait. A lelküket is kiteszik. Mindezzel magukhoz akarják fűzni (mondjuk ki nyugodtan, ez is játszma), illetve nélkülözhetetlenné válni a számára.

Rossz válasz.

A legtunyább férfiban is ott lappang a vadászösztön. Márpedig nincs vadász, aki örömmel, izgatottan ejtene el egy nyulat, amelyik odaszalad a puskája elé, és felkínálja magát.

A nő nem az odaadás fokozásával fűzheti szorosabbra a kapcsolatot, hanem pont az ellenkező játszmával. Fel kell keltenie a férfi vadászösztönét. Bele kell vinnie egy olyan játékot, olyan izgalmat a kapcsolatba, hogy a férfi már ne magától értetődőnek vegye a nőt. Igen, utasítsa vissza a közeledését olykor, tegye ezt játékosan, kacéran! Éljen önálló életet, keltse fel a féltékenységét – ehhez nem kell más pasikkal flörtölnie! Elég, ha kilép a megszokott keretekből, ha eljár a barátnőkkel, ha önálló programokat szervez, és mindezzel a férfiban bizonytalanság érzést kelt. A viselkedése ne azt sugallja a férfinak, hogy ő a világ közepe.

Amikor a nő az odaadással, a sűrű szerelmi vallomással akarja a kapcsolatot szorosabbra fűzni, akkor női aggyal, magából kiindulva teszi ezt. Amit kapni szeretne, azt adja. De bölcs viselkedés-e, ha azt gondoljuk, ami nekünk jó, az a másiknak is az. Majd a kudarc után ott állunk értetlenül, hiszen a mi fogalmaink szerint mindent megtettünk. Igen, mindent, amit a magunk számára jónak hittünk.