Kipécéztek

2008 november 12. | Szerző: Fülöp |

 Kedves megtiszteltetés ért: “kipécéztek”. Bár jelentős késedelemmel, és sűrű bocsánatkérés közepette most teljesítem kötelességemet. 🙂

Köszönetem Hivatlannak, Zöld Szilvának, Rzsonak, és UniqueVadmacsnak!

Sajnos linkelni nem tudok, és nehezen tudnék 7 embert kipécézni, mert egy részük már átesett ezen a beavatási szertartáson…….

Szóval:

1. Katolikus középiskolába jártam, szigorú vallási és erkölcsi nevelésben részesültem, ennek köszönhetően immár sok-sok éve a munkám és a bevételem 90%-a az ördögnek köszönhető…..(a nevemet már minden évkönyvből, márványtábláról eltávolították)

2. A családomban a férfiak korán haltak, és jelentős nőtöbbség árnyékában nőttem fel (6 nő vs. 1,5 férfi – mivel gyerekként csak fél férfinak számítom magamat). Így szívtam magamba a nők összes panaszát a férfiakról, és ha valamelyest értem a női lelket, hát az ennek köszönhető.

3. Csecsemőkorom óta imádom a tejbegrízt. Nem tudom megunni. Családom jóléte is ebből ered. Míg a szomszéd gyerek állandóan kolbászt evett, én ha csak lehetett, tejbegrízt. Ők szegények maradtak, de a fiuk egy vasgyúró. Mi gazdagok lettünk, annyit spóroltunk a kaján, viszont engem a szél is elsodor. De legalább szeretem a tejbegrízt. Volt egy pillanat néhány esztendős koromban, amikor éppen nem kívántam a tejbegrízt, ezért bementem a fürdőszobába, és meghúztam a hypos flakont. Utána megkóstolhattam a helyi kórház specialitását: a fekete levest. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy mégis a tejbegríz mellett maradok.

4. Lánytestvérem “sznobizmusát” látva (a pasinak legyen autója, a bicikli gáz), és úgy érzékelve, hogy ez nem is olyan ritka gondolkodásmód, merő lázadásból csupán 30 esztendősen szereztem jogosítványt.

5. Tipikus nyilasként az igazságérzetem gyakorta felesleges, olykor életveszélyes konfliktusokba sodor. Még nem vertek agyon – pedig nagyon igyekeztem.

6. Zongoráztam sokáig. A húgom zongoráján – mert ő tanult, de én többet játszottam. Azt mondták, botfülem van, és megértőn mosolyogtak. De ez nem gátolt a zenélésben. A családom nem ezért ment tönkre…Később rájöttem, hogy ez nem igazán megy nekem, és áttértem a tíz ujjal történő gépelésre. Az iskolában tanították, és ez az egyetlen dolog, amiért az iskolarendszernek hálás vagyok….Imádok gépelni. Zenéje, ritmusa van, közben valahogy más tudatállapotba kerülök, az agy kikapcsol…..olyan, mint a tánc………:))

7. Két egyetemet hagytam ott, hogy beteljesíthessem álmomat: árumozgatóként dolgozhassak egy diszkont áruházban, és elcsábíthassam a 10 évvel idősebb főnökasszonyomat. Két és fél év után rájöttem, hogy nem tudok alkalmazásban dolgozni. Azóta………csak hét dolgot kellett elárulnom magamról, úgyhogy ezt most hagyjuk…….:)

ui: mint azt észre lehet venni, a tejbegrízről szóló beszámolom a leghosszabb. Ezzel is önkéntelenül érzékeltetni akartam, hogy mi a legfontosabb az életemben…….:)