A jövő igézete (válasz Steve Jobsnak)

2008 november 11. | Szerző: |

 Bárki bármit mond, a jövő rejtve van előttünk. A jósok pedig elmehetnek…

A mai nap fájdalma holnapra nyereséggé változhat.

A mai nap nélkülözése holnapra bőséggé alakulhat.

A mai nap boldogsága védtelenné tehet a holnap kihívásával szemben.

Csupa közhelyszerű megállapítás. De csak mert közhely valami, túlmutathat önmagán, igazat mondhat.

Valójában képtelenek vagyunk megítélni, hogy embertársunk pillanatnyi sorsa jó vagy rossz. Vigasztaljuk barátunkat fájdalmában, pedig lehet, hogy szenvedése készíti fel őt valami igazán jóra. Örülünk a boldogságának, pedig lehet, hogy éppen most kényelmesedik el, és képzeli, hogy minden rendben, boldogsága örökké kitart, és nem készül fel egy válságos időszakra, ami hamarosan bekövetkezik.

Mivel nem látjuk a jövőt, nem látjuk, hogy a mai események, apró részletek hová vezetnek, mivé állnak össze, hajlamosak vagyunk túlságosan véglegesnek venni őket.

Ha egy kissé mélyebben átgondoljuk akár a saját életünk alakulását, összefüggéseit, akkor rájöhetünk arra, hogy egyáltalán nincs jogunk feladni a reményt, a hitet, a harcot. Az igazán hívő ember Istenbe vetett bizalma éppen annak kifejeződése, hogy az ember nem képes a saját sorsát maradéktalanul irányítani, átlátni, ezért a fölötte érzett aggódást is feladja. “Az Úr adta, az Úr elvette.”

Nem bölcsebb lenne így élni? Nem bölcsebb lenne átlátni, hogy még a rossznak, a veszteségnek is lehet pozitív hozadéka? Nem lenne realistább hozzáállás bízni?

Bölcs dolog-e olyasmiért önmagunkat bántani, bűntudatot érezni, ami felett nem rendelkezünk? Vajon az életünk valóban a miénk? “Az ember esendő! Hiszen még azt sem tudja, mit fog csinálni ma este! Még ennyit sem képes irányítani!” (Woland szavai – Mester és Margarita)

Én csak azt tudom, milyen izgalmas azzal a tudattal élni, hogy bármi lehetséges, és semmi sem az, aminek látszik. A felnőtt élet egyik tragédiája, hogy a világot késznek, adottnak veszi, és nem lájta, hogy mennyire képlékeny, fordulatos, irracionális minden.

A legtöbb szülő boldogsága, ha a standard életutat biztosíthatja a gyermekének, aminek minden állomása kiszámítható. A legtöbb szülő kétségbe esik, ha gyermekének élete kalandos, változatos, kreatív, kockázatos. Ha a polgári élet minden stabilitását nélkülözi. Közben ezek a szülők szeretik a kalandfilmeket, a romantikus hősöket. Persze csak akkor, ha nem a gyerekük játssza ugyanezt a szerepet az életben. Vajon mindannyian ennyire elkopunk a küzdelemben?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!