<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fülöp világa......</provider_name><provider_url>https://csupan.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Fülöp</author_name><author_url>https://csupan.cafeblog.hu/author/fulop/</author_url><title>In Memorian dr. K.H.G.</title><html>&lt;P align=justify&gt;&nbsp;&nbsp;– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Ki volt az? – kérdezte a német őr. &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Kik ezek? – kérdezte az őr. &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Költők – mondta Dr. K. H. G. &lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;– Schiller nevét sem ismeri?&nbsp;&lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– De ismerem – mondta a német őr. &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– És Rilkét? &lt;BR&gt;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t. &lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;A múltkor Hegedűs D. Géza olvasta fel a maga patetikus, kifinomult módján. A felolvasás után a stúdióban ünnepélyes csend. Az értelmiségi műsorvezető, és a művész egyetértő és értő hallgatásba burkolózott.&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;Tisztelettel adóztak a rövid novella velős üzenete iránt,&nbsp;miközben megmerítkeztek&nbsp;közös világlátásukban.&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;Én is hallgattam, ugyancsak döbbenettel, csak az én döbbenetem a viszolygás döbbenete volt, nem az egyetértő világfájdalomé.&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;Hölderlin. Schiller. Heine. Rilke.&lt;/P&gt;
&lt;P align=justify&gt;A tudatlan őr szégyenében lelövi a művelt doktort. &lt;BR&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>